Nem nem voltak milliós adósságaim, nem égett le a házam, nem raboltak ki, nem vertek meg, és úgy általában nem történt semmi ilyesmi.
"Csak" nem éreztem jól magam.
Volt egy jól fizető állásom, ami fizikailag kimerített ugyan, de nem igényelt különösebb szaktudást, és biztos jövedelmet nyújtott, hiszen folyton hirdették a túlórákat.
Egyszerűen csak minden alkalommal mikor munkába indultam rám jött a sírógörcs. Egy nagyon erős ellenállás alakult ki bennem, hogy én nem akarok ott dolgozni.
Aztán elkezdtem gondolkodni.
A terveim szerint idén nyáron elkezdtem volna megalkotni a saját vállalkozásom, hogy őszre már fogadhassam az első ügyfeleket.
De ehelyett elkezdtem beleülni egy kényelmes, zombi állapotba, ahol reggel felkelek, elmegyek dolgozni, este hazajövök és alszom. Királyság nem? Hát mindenki erről álmodik a suliban!
Abból a szempontból kényelmes volt, hogy még csak nagyon gondolkodnom sem kellett, viszont megvolt a mindennapi betevőm, a létbiztonság, meg a mittomén még mi járt akkor a fejemben.
Csak éppen a céljaimról feledkeztem meg, és arról, hogy azt a munkát nem tudtam volna nyugdíjas koromig csinálni. Ezért aztán szépen lassan a kényelmes szituáció elkezdett feszültséget generálni, és észrevétlenül afelé terelt, hogy kezdjek már neki annak, amit elterveztem!
Könnyű volt a döntés?
NEM!
Sőt, még most is kételkedem benne, hogy nekem lehet saját vállalkozásom.
Mert az a mai világban csak a profiknak lehet. Az olyan "agyatlan" senkiknek mint én, akiknek se diplomája sem semmije, annak csak a robot jut!
De tudod, mit? Azt hiszem belefáradtam. És csak azért is megpróbálom.
Beleadom a legjobb tudásom, minden szabad energiám (amit a részmunkaidőre váltással keletkezett), és igen kicsit lejjebb adok az igényeimen egy darbig.
Most gondolhatnád, hogy
De bátor vagy!
De jó neked, nekem ez úgysem menne!
Hülyeség feladni a biztost a bizonytalanért!
Csak álmodozol, aztán majd olvashatom, hogy itt siránkozol néhány hét múlva!
A mai világban nem így működnek a dolgok...
Ésatöbbi, ésatöbbi...
Ezek az én fejemben is megfordultak. Ezek miatt a gondolatok miatt haboztam én is sokáig.
De igazából mit veszíthetek?
A legrosszabb esetben is gyűjtök egy csomó tapasztalatot, amit később felhasználhatok.
