Mivel változó szemmel tekintek a világra sok olyan közösségben, főleg Facebook csoportban benne vagyok, ami tele van alapvetően jó gondolatokkal, de annyira erőszakosan adják elő az álláspontjukat, hogy az sokakat elriaszt.
Én a magam részéről abban hiszek, hogy ha valakire rá akarsz erőltetni valamit, az a másikból csak védekezést fog kiváltani, és amint lehet kitér majd a véleményed elől.
Hiszen ha az asztal lapját elkezdjük lefelé nyomni, az ugyan olyan erővel fog ellentartani.
Teljesen mindegy, hogy milyen nézettel találkoztam egy ideig ugyan rá lehetett erőltetni erőszakosan a másikra, de előbb vagy utóbb minden ránk erőltet dolog alól kibújunk.
Ezzel szemben van a csendes példamutatás. Amikor mész, csinálod a saját kis dolgaid a legjobb tudásod szerint, és mindenki mást is hagysz hogy ugyan így tegyen. Még akkor is ha tudod, hogy amit tesz nem jó, sőt egyenesen rossz. Hagyod hogy mások a saját belátásukból változzanak.
Nyilván ha kérdeznek válaszolsz, türelmesen, pozitívan. Anélkül, hogy az eddigi hibáiért becsmérelnéd, vagy a nyakába zúdítanád, hogy eddig mennyi kárt okozott. Hiszen azon már nem tud változtatni, de a mai nap változási lehetőségét simán elvehetjük tőle.
Eközben pedig ismeret terjesztesz, művelődsz és fejlődsz a témában te magad is.
De az ilyen felfogásba nem fér bele egy csupa nagybetűkkel ócsároló szavakkal írt Facebook poszt, vagy comment. Hiszen ez is csak ellentartást, ellenerőt fog kiváltani.
Beszélgessünk többet!
Amikor egyes nem túl régi ismerőseim rájönnek, hogy nem eszem húst többnyire elcsodálkoznak.
"De hát a vegánok azok ilyen elvakult állatbolondok!"
"Volt egy vegán barátnőm, felsőbbrendűnek érezte magát, amiért nem eszik húst. Egy idő után nem is beszéltem vele, mert mindig csak azt hallgattam, hogy dögöt eszem, meg hasonlók..."
De hasonló beszélgetések zajlottak már állatvédelmi rendezvények kapcsán is.
"Jé de okos kutyus! Kölyök kora óta neveled? .. Hogy 1,5 évesen fogadtad örökbe??!! De hát én asszittem, hogy....."
"Ez milyen fajta kutya? Csak mert nagyon okos, én is ilyet akarok! ... Hogy keverék??!! De hát én úgy tudtam, hogy... "
Eddig akármilyen változást értem el magam körül azt mindig türelemmel, csendes és főleg alázatos példamutatással sikerült.
Volt időszak, amikor én is akartam sokkolni, meg meghökkenteni, sőt voltak olyan elképzeléseim is, hogy akkor én most az egész környezetemet elárasztom a borzalommal, ami a hús/tejiparban zajlik, és akkor majd jól felébrednek, és nem esznek majd többé ilyet. Meg volt olyan időszakom is, amikor mindenkinek jól meg akartam mondai, hogy mit csinál rosszul a kutyájával, és hogyan tudja helyrehozni.
Nem kérdezte? Nem baj, a kutya az első!
Csak veszekedés, eltávolodás és idegesség lett belőle, ami alatt egyetlen bocit, vagy kutyát sem sikerült megmenteni, de az eszmét, amiért munkálkodtam jó eséllyel megbélyegezték a viselkedésem miatt.
Amióta viszont csak csendben leszoktam a húsról, tejről, tojásról és egyebekről azóta a párom is egyre nyitottabb a húsmentes ételekre. A környezetem így sokkal nyitottabban elfogadta, hogy én mostantól így szeretnék élni. Ők érdeklődve kérdezgetnek, cserébe én nem sokkolom őket azzal, hogy "tetemet esznek".
Ha a veszekedés küszöbére érnénk gondolkozzunk el egy kicsit, mert egyáltalán nem biztos, hogy a mi igazunk a helyes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése