Tükör

Aki ismer tudja, hogy rendszerint kezdek blogot, volt már kutyás blogom, van főzős blogom (ami hónapok óta érintetlen), degus blogom, és a többi és a többi. De ez a blog már évek óta várat magára, csak eddig nem volt bátorságom megnyitni, megírni.

Hogy miért írom le a gondolataim? Mert kikívánkozik. Ilyen egyszerű. Nem akarok megmondani, nem akarok megvezetni és még csak távolról sem állítom, hogy amit leírok mindenkinek igaz lesz. Ezek csak véletlenszerű gondolatok, amik kipattannak a fejemből, és billentyűzet után kiáltanak.

Szóval a mai gondolatom: a tükör

Kb két hónapja új házba költöztünk. A ház szép, életemben nem laktam még ekkora házban, ami nem társasház volt, és még kert is van, ami panelgyerek lévén nekem maga a mennyország!

De!

A fürdőszoba tele van tükörrel. Ez először sokként ért. Az egyik fal szó szerint csak tükör, a másik falon két nagyméretű fürdőszoba szekrény van, szintén tükör felülettel, a harmadik oldalon pedig egy kisebb kozmetikai tükör. Borzalom!

Eleinte féltem belenézni a tükrökbe. Nem tetszett, amit láttam, mert hát nem vagyok kis darab. Nem, ne egy anorexiás csaj vagyok, aki siránkozik, én bizony meghaladtam a 100kg-t.

Szóval féltem belenézni a tükörbe. Fürdésnél alig vártam, hogy a pára elhomályosítsa a tükröket.

Aztán egyszer egy futó pillanatra odanéztem.

Borzalom!

Ilyen dagadt lennék? Ennyire csúf az arcom?! Atya ég, hát hogy nézek ki? Lóg a hasam!!

Nagyjából ezek voltak az első héten a gondolataim.

Aztán az egyik reggel felkeltem, és belenéztem a tükörbe, odakint hét ágra sütött a nap, és a fényben megláttam a szemem. "A szem a lélek tükre." jutott eszembe a jól ismert mondat.

Aztán gyorsan ki is mentem a fürdőből.

Egyre gyakrabban néztem a tükörbe, és egyre vegyesebb érzelmek fogadtak. Egy pár tükör képes volt egész érzelmi lavinát elindítani. A neveltetésem,  a társadalom dogmái vetekedtek azzal, amit eddig megtapasztaltam.

"A tükörben nézni magam nem egészséges!"
"Mekkora egy egoista barom vagyok, hogy a hurkáimat nézem a tükörben?!"
"Mikor nőttem én ekkorára?!"
"Dehát tavaly lefogytam 15kg-t, mikor híztam azt vissza?!"
"A tesóm utálja ezeket a tükröket, én meg itt nézegetem magam. Ez nem normális...."

Aztán találd ki mi történt!
Minél többet néztem magam a tükörben annál több szerethető dolgot találtam magamon.
"Jé de szép a szemem!"
"Már ilyen hosszú a hajam?!"
"Milyen szép barna lett a bőröm!"
"Miért félnek ennyire az emberek a tükörtől?"

És minél többet néztem magam a tükörben, annál jobban megbarátkoztam magammal. Kívül is belül is.

Nem, nem vagyok tökéletes, de vagyok, aki vagyok. Teszem, amit teszek. A hibáimból igyekszem okulni és nem utolsó sorban konzultáltam egy táplálkozás terén elismert szakemberrel, aki segít nem fogyókúrát, hanem élhető étrendet kialakítani!

Manapság nagyon trendi a külvilágot tükörként látni, másokból felismerni magunkat. De vajon ki milyen gyakran néz tükörbe?
Nézz tükörbe, amilyen gyakran csak lehet, és békélj meg magaddal! Enélkül sosem fogsz tudni igazán változtatni magadon, csak ámítod magad a változás látszatával.

És hogy hogyan békélj meg magaddal?
Ne félj kettesben maradni a gondolataiddal!